2014 karácsonya előtt pár nappal felhívott kedves cimborám Paul, mert olyan dolog történt vele, hogy csuda. Eddig még soha nem hallotta Istent hallható hangon szólni, pedig már több mint húsz éve megtért Jézus Krisztushoz. Annyira felkavarta őt ez az élmény, hogy azonnal találkoznunk kellett, mert a telefonban nem volt hajlandó elmondani.

Azért engem keresett meg ezzel a bizonyságával, mert eddig a gyülekezetünkben csak tőlem hallotta, hogy Isten képes hallható hangon szólni az emberhez. Bár sosem értette, pontosan mit is jelent ez nálam. Ráadásul akkoriban folyton azzal a kijelentésemmel traktáltam, hogy Isten sokkal jobban szeret minket. Sőt még a hitetleneket is ugyan úgy szereti, mint bennünket, keresztényeket. Emiatt rajtunk keresztül akarja megáldani őket. 

Paul története pedig pont erről szólt.

Mint a legtöbb istenélmény ez is egy problémával kezdődött: tönkre ment a fürdőszobájukban a kézmosó csap. Apukája szerzett neki egy jó szakembert, aki pontosan reggel hétkor már ott is állt az ajtóban. Paul beengedte, a munka frontjára állította, ezután vette a kabátját és elment dolgozni nyolcra, míg csinos felesége otthon maradt az öreg szakival.

Mikor Paul délután hazaért és a kabátját a fogasra akasztotta, az öreg szerelő még mindig ott térdelt a fürdőszoba közepén. A csap szétszedve, alkatrészek, szerszámok szétdobálva. Kedves cimborám, amikor látta, hogy a munka nem lesz kész, elöntötte a harag, de mielőtt hangot is adhatott volna feltörő dühének, Isten szólt hozzá:

– Ne bánts ezt az embert, mert ő jó lelkiismerettel tette a dolgát.

Paul, hogy lehiggadjon kiment a konyhába inni egy pohár vizet. Közben járt az agya mitévő legyen:

– Végül is a csap alatti kisszekrényt összekalapálta. Igaz nem az volt a feladat, de ezzel is spórolt nekik egy fürdőszobaszekrény árát. Ráadásul apukája előre kifizette a szerelőt, ezzel sincs gondja.

Paul oda lépett a fürdőszobában térdeplő szakihoz, és megköszönte a munkáját, megdicsérte a kisszekrényt, a csapra pedig legyintett egyet, és még hozzá tette:

– Ez most így sikerült, de tudom, hogy jó lelkiismerettel tette a dolgát.

Az öreg nem erre számított. Ez a nem várt kedvesség lehántott róla minden színlelést. Őszintén beismerte, hogy ő egy kókler, aki nem ért a vízvezeték szereléshez, neki csak piára kell egy kis pénz. Régen asztalos volt ezért tudta a kisszekrényt megjavítani.

Paul miután becsukta a bejárati ajtót a hálálkodó öreg szaki mögött, csak akkor kezdte végig gondolni, hogy mi is történt valójában. Isten rajta keresztül áldotta meg ezt az embert. Akiről utólag lerítt, hogy egy talajveszetett alkoholista, de ennek ellenére Isten kiállt mellette, és egy megalázó leszidástól mentette meg.

Mikor Paul elmesélte nekem ezt a történetet, láttam rajta, hogy Istennek egy sokkal szerethetőbb, új arcát ismerte meg. Bevallom ez a bizonyság rám is óriási hatással volt. Mert időnként velem is előfordul, hogy hiába igyekszem, és végzem a dolgomat jó lelkiismerettel, akkor se jön össze semmi. Ilyenkor arra gondolok, hogy Istennél a szándék a hozzáállás fontosabb, mint maga a végeredmény.