2024 tavaszán meghalt anyukám. Ezután a gyülekezetben a legelső prédikáció, amit hallottam arról szólt, hogy aki nem tér meg Jézushoz az végül a pokolban fog égni örökké.

Majdnem sírva fakadtam, mivel anyukám pont így halt meg. Valahogyan sikerült a helyemen maradnom és elterelnem a figyelmemet másfelé. Nincs mit szépíteni, amikor a halálos ágyán szóbahoztam anyukámnak a megtérést, elfordította a fejét. Egyértelműen jelezte ezzel, hogy ő nem akar erről hallani. Ezért témát váltottam, és többé nem tértem vissza rá.

Ez év nyarán a helyi gyülekezetem nagyszabású evangelizációt szervezett a városban, és a környező falvakban. A pásztorunk, hogy felkészítse az eklézsiát többször is prédikált arról, mit is jelent pontosan az evangélium. Ilyenkor szóba hozta az üdvösséget, az örök életet, a mennybemenetelt, és azt is megemlítette, hogy, ha valaki elutasító az örömhír üzenetével szemben az a pokolba kerül.

Sokszor hallottam már ezt a teológiát, és hittem is, de nekem már tavasz óta nem jelentet örömhírt, mert akkor ezek szerint anyukám nagyon rossz helyen van. Nem tudtam mit tenni, megnehezteltem Istenre.

November közepén egy szombat délután éppen a konyhában fasírtgombócokat sütögettem, amikor Isten váratlanul megvigasztalt, és elűzte lelkemből a gyászt, mert megválaszolta ezt a nehéz kérdésemet. Egy történetet kaptam az apostolok cselekedeteiből. Péter apostolról szól, aki a Szent Szellem utasítása ellenére is vonakodott elmenni Kornéliuszék házába, hogy hirdesse nekik az evangéliumot, mert ő zsidó létére nem barátkozhat más nemzetbeliekkel. Néhány igét idézek a 10. fejezetből:

Apcsel. 10:28 „Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek, más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek.” és még az Apcsel. 10:15 „ Amiket az Isten megtisztított, te ne mond tisztátalanoknak.”

Én ugyan senkire nem mondok olyat, hogy közönséges, vagy tisztátalan, de azt szoktam mondani, hogy nincs megtérve, hogy hitetlen. Tulajdonképpen ez ugyan azt jelenti, de az Úr figyelmeztetett, hogy akit Jézus megtisztított arra ne mondjam, hogy nincs megtérve, és azt se, hogy hitetlen. Mert ez ítélkezés. Ahhoz tudnám hasonlítani, ha én arról kezdenék el beszélni valakinek egy népes gyülekezetben, hogy ő kiket nem kedvelhet a jelenlévők közül. Azt gondolom bárkivel is tenném, hamar megkérne, hogy hagyjam ezt abba, hiszen felnőtt ember létére ő maga el tudja dönteni, hogy van-e egyáltalán itt olyan, aki nem szimpatikus neki. Nos, Isten is valahogyan így érez, amikor valakit megítélek, hogy kedves-e az Úrnak? Ezt majd ő eldönti, hogy kiket tisztított meg Jézus, ez nem az én dolgom, de bízhatok benne, hogy jól fog dönteni.  – Nagyon jól.

Akkoriban Isten szeretetét, már jó fél éve nem éreztem a bensőmben. Én azt gondoltam a gyász miatt van, de akkor döbbentem rá, hogy ez a pokolról szóló örömhír üzenet, haragot csempészett a szívembe Isten felé, és ez távolított el az ő szeretetétől.

Miközben sütögettem a fasírtokat azon a novemberi szombat délutánon Isten szeretete újra betöltötte a szívemet.