Miután apukám meghalt ránk maradt a kert művelése anyukámmal. Egy ideje már szemeztem apám rotakapájával (Robi 150-es) tudtam, hogy szükség lesz rá. Napokkal előtte elkezdtem felkészíteni a feladatra: kitakarítottam a karburátorát, a benzinszűrőjét, a légszűrőjét, és bekevertem két liter keveréket.Egy langyos kora tavaszi délután elérkezett a pillanat, hogy berántsam apukám masináját, de hiába húztam elemi erővel, semmi nem történt. Körülbelül másfél órát kínlódtam vele, és a kezdeti idegességtől az elborult dührohamig végig éltem az érzelmeket. Mindeközben anyukám negyedóránként érdeklődött a teraszról:

2021 novemberében egy kedves kollégám annyira megszekált, hogy legszívesebben beadtam volna a felmondásomat. El is küldtem az önéletrajzomat a Lidlibe, de ők nem válaszoltak, Isten ellenben igen.

   2022-ben át kellett alakítani az 1330-as Dacia (tolatómozdony) csavarkapcsát Desiro kompatibilis vonófejre, és egy ebből adódó félreértett kommunikáció miatt én úgy le lettem szidva, hogy legszívesebben napokig csak egy foltot néztem volna a padlón. Ráadásul magam sem tudtam, hogy mit követtem el. Istent kellett megkérdeznem, hogy rájöjjek mi volt a bűnöm.

   Amikor megtértem Jézus Krisztushoz beszektásodtam. Persze akkor ezt így nem tudtam volna megfogalmazni magamnak, csak éreztem, hogy be vagyok feszülve. Tudtam, hogy Isten létezik, megvoltam érintve, de fogalmam sem volt hogyan lehet őt újra megtalálni.